Kompromisszumok navigátorai
Kompromisszumok navigátorai

Kompromisszumok navigátorai

A csoport tagjai miközben sok szempontból sikeresek, velük beszélgetve mégis az derül ki, hogy mindennapjaikban kevés szenvedélyt, örömet, tanulásélményt élnek meg. Legmeghatározóbb jellemzőjük, hogy elsősorban a munkaéletben, de sokan a magánéletükben is alacsony energiaszinten működnek, egyfajta futószalagszerű, túlélő üzemmódban. A boldogságkérdésekre a legalacsonyabb átlagú válaszokat adták, kiugróan a következőnél: „Utólag visszatekintve nem változtatnék semmin sem.” kérdésre adott nagyon alacsony egyetértésük jelzi, hogy valahová máshová jutottak el, mint szerették volna.

Hangulatfestő zenei ajánlat: Jack Johnson - Sitting, Waiting, Wishing

A bevezetőben leírtak ellenére nem válság-, inkább patthelyzetek megéléséről van szó, aminek oka, hogy vágyaikhoz képest jelen élethelyzetükben túl sok kompromisszumot kell megkötniük. Például a következő formákban:

  • 10-15 éve ugyanabban az pozícióban, akár irodában dolgoznak, és már régen beleuntak.
  • Olyan állást vállaltak el, amely alacsonyabb szintű korábbi pozíciójukhoz képest, így szakmailag sem motiváló, és státuszigényüket sem elégíti ki.
  • Magánéletet megfeszítő, stresszt, jelentős túlmunkát követelő munkát végeznek.
  • Elvágyódnak aktuális munkahelyzetükből, alternatív karrierterveket dédelgetnek: vállalkozás vagy valami más szakma, iparág, vagy akár művészeti, civil tevékenység kipróbálása.
  • Feszült, vagy kiüresedett magánéleti kapcsolatban élnek, amelyből elvágyódnak, vagy alaposan átírnák a kapcsolat működési módját.

A fenti helyzetek akár kombinálódhatnak is, bár ez ritka, hiszen ezeknek a szituációknak éppen az a lényege, hogy miközben a vezetők frusztrációt, kiüresedést élnek át, ám a változtatáshoz nem gyűlik össze kellő energia. A jelen helyzet fenntartása és működtetése a „reális alternatíva”, a „logikus lépés”, hogy gyakori szófordulataikat idézzem. A következő gondolat jár a fejükben: „Most ez a legjobb megoldás, majd később még jobbra fordulhat a helyzet, addig ki kell bírni.”


Mi látszik mindebből?

16 fő tartozik ebbe a csoportba, közülük ketten már az első kutatási körben is vállalkozóként dolgoztak. A korábban leírt csoportokhoz képest – Bíborban születettek, Tűzben újjászületők – itt a legnagyobb a nők aránya (6 fő), és messze ez a csoport legidősebb: átlagosan 1968 legelején születtek, csak két hölgy 1970 után.

A csapat nagyobb részét – 10 fő – olyanok teszik ki, akik végig maradtak az üzleti felsővezetői pályán, és hatan vannak azok, akik időközben kísérleteztek annak elhagyásával is. A kilépések iránya nagyon sokféle: gyereknevelés, sabbatical, saját vállalkozások, közigazgatási pozíció, NGO szféra. Végül is két fő elhagyása bizonyult eddig véglegesnek, négyen azonban visszatértek. A kísérletezések, de egyes esetekben a felsővezetői pályán belüli váltások is sok esetben nem hoztak sikert: a csapatból 6 fő dolgozik a 10 évvel ezelőttihez képest a státuszt és a keresetet tekintve alacsonyabb pozícióban. Vannak azonban hárman ebben a csoportban is, akik egyértelműen feljebb léptek, érdekes módon mindhárman nők.

A Bíborban születettekhez képest lényegesen kevesebb a nemzetközi tapasztalatuk, és azon belül is inkább a regionális szerepvállalás a jellemző az expatrióta pozíciók helyett.

A válság e csapat felét közelről és negatívan érintette, de ez az ő esetükben elsősorban az elhelyezkedés nehézségét, és így a kompromisszumkészség növekedését jelentette, nem elbocsátásokat.

A vezetői szerephez való viszonyukra több minta jellemző. A karrierelakadással, zsákutca érzéssel küzdők az alacsony energiaszint és motiváció okán a szükséges teljesítésre és feladatvégrehajtásra koncentrálnak. Náluk hiányoznak a Bíborban születettekre olyannyira jellemző érték és hitvallások, alkotásélményról szóló sztorik. Érdekes ugyanakkor a magánéleti kompromisszumokkal küzdők helyzete: náluk több esetben is előfordul, hogy éppen a vezetői munka jelenti kiszabadulás, alkotás terepét, akár bizonyos értelemben az otthon még hiányzó „szülői szerep” megélését is.

A munkaélet kapcsán feltűnő még, hogy itt teljesen hiányoznak a Bíborban születetteknél tipikus it/telco, fmcg, tanácsadó iparágak. Ennek két okát is látom. Egyfelől ott jellemzően tudatosabb a karriermenedzsment, munkaerőáramlás kezelése, nehezebben alakulnak ki ilyen tartós karrierplatók, zsákutca helyzetek. Másfelől az iparágak kapcsán gyakran emlegetett magas „pörgés”, nagy teljesítménykényszer is kevésbé tolerálja hosszabb távon a belefáradással járó „csak” rendben lévő teljesítményt.

A családi viszonyok szempontjából a csoport legfontosabb jellemzője a kiugróan magas gyerekszám, átlagosan 2,5. Nagy viszont a nemek szerinti szórás. Az ide tartozó férfiaknak legalább kettő gyereke van, az átlagos gyerekszám 3,2. Öt férfinak is legalább 4 gyereke van! Közülük ezt négyen válás majd újraházasodás után, két családban valósították meg. Ez a kiugróan magas szám és élethelyzet már előrevetíti kompromisszumkészségük egyik forrását. A nők esetében az átlagos gyerekszám 1,5, ahol 0 és 2 között mozog a gyerekek száma.

A csoporton belüli férfiakra amúgy is jellemző a magas válási arány, hatukkal történt meg, mind az elmúlt 10 évben. Öten ők maguk kezdeményezték, és konfliktusos, de nem traumatikus helyzetként jellemezték Mindannyian hamar találtak új párt, és alapítottak új családot. A nők esetében kevesebb, két válás volt, és mindegyik már régen, még a karrierindító fázisában.


Milyen út vezet ide?

Magánéleti és karrier vonalon is történhet olyan elakadás, ami hozzájárul a zsákutca helyzet kialakulásához.

Válás után újraházasodás, két „alomból” 4-5 gyerekkel, ahol két család egzisztenciális hátterének biztosítása jelentős pénzkereseti nyomást eredményez. Ez egy tipikus férfiminta, ahol a férj újra nekifut a tradicionális családmodell felépítésének, azaz párja elsősorban családanyai szerepére koncentrál karrier és pénzkereset helyett. Ez a klasszikus férfiút azonban beszűkíti a kockázatvállalás lehetőségét a munkaéletben. Sőt az is előfordulhat, hogy még a sikeresen végzett munka esetében is háttérbe szorul a szenvedély, és az anyagi szempontok válnak a legfontosabbá.

Elvált nő, aki egyedül neveli gyerekét, és bár már egy ideje más irányba tervezné karrierjét, akár az üzleti életen kívül, például művészi kompetenciáira építve, de egyedüli pénzkeresőként nem vállalhat egzisztenciális kockázatot.

Beragadás egy pozícióba, amely 10 éve még nagy sikert jelentett, mára azonban már mókuskerékké, zsákutcává vált. Jellemzően ez olyan cégeknél, iparágakban alakul ki, ahol nem jellemző a tudatos munkaerőáramlás – rotációk, 2-4 évenkénti tervezett mozgások –, illetve olyan egyének esetében, akik nem vállalták be a külföldi karrierlépést.

Rossz cégválasztás, azaz olyan céghez történő váltás, amelyet például telibe kap a gazdasági világválság, és beszünteti, vagy lényegesen beszűkíti helyi működését, vagy olyan cég, amelyik politikai erőtérbe kerül, és ez befolyásolja a vezető kiválasztást.

Nemzetközi karrier vállalása, ám a jellemzően regionális pozíció betöltése során rengeteg utazás, több napos, időnként hétvégéket is magába foglaló távollét a családtól. A cégen belüli lokális szintre történő vissza váltás azonban már nem lehetséges, és általában is nehéz a regionális szintről való visszatérés.

A korábbi karrierív elhagyása után visszatérési szándék, amelynek megvalósítása döcögős. Alapvető mondás azonban, hogy könnyebb a pályán belülről előrejutni, mint a pálya mellől, azért el kell fogadni az olyan munkalehetőségeket is, amelyek önmagukban nem motiválók. Ennek az útnak különböző típusai is léteznek:

  • Rossz időpontban megválasztott, majd túl hosszúra sikerült – sok esetben inkább kényszeredett – karrierszünet, pihenés vagy gyerekszülés miatt.
  • Nem sikerült a nagy álom: a vállalkozóvá válás megvalósítása.
  • Közigazgatási pályára kiváltás, majd pedig ennek eredményeként politikai érintettség a kurzusváltás után, ami befolyásolja az elhelyezkedési lehetőségeket.
  • Rögös visszatérés a nemzetközi karrierívről, különösen, ha az hirtelen lépés eredménye, és a munkaerőpiacra való kikerüléssel jár. Mint korábban már írtam erről, a potenciális munkaadók túl drágának, alulmotiváltnak, vagy éppen veszélyes versenytársnak látják az ilyen vezetőket, így több esetben aztán tapasztalatukhoz képest kompromisszumos állásokat kell elfogadniuk.


Kiüresedett, feszült párkapcsolati helyzet fenntartása konfliktuskerülés vagy anyagi szempont miatt. Egy válás nagyon sokba tud kerülni, és aki ezt már megtapasztalta – ahogy egy vezető mondja „lefelezte a vagyonát” –, lehetőség szerint már inkább elkerüli, még ha szíve szerint ezt is tenné.

Összességében látható, hogy sokféle út vezet ide, de a fő jellemző, hogy tartósan fennálló korlátozó tényezőket élnek meg, amelyek frusztráló hatásúak. Az orvosi szakzsargonnal élve akut és nem traumatikus jellegű problémákról van szó. Nem indul be egy válság spirál, hanem a küzdés és fenntartás a jellemző.


Kicsit a nőkről

Korábban kétszer is jeleztem, hogy az ide sorolt nők kilógnak a csoport általános jellemzői közül. Egyfelől fiatalabbak, másfelől, több ide tartozó nő esetében úgy jelenik meg ez az energiahiányos, kompromisszumokkal teli helyzet, hogy az elmúlt évtizedben feljebb lépett karrierjében. Megfigyelhető, hogy a nők esetében gyakrabban okozzák a zsákutca helyzetek kialakulását a magánélethez, illetve a munka és magánélet egyensúlyához kapcsolódó elakadások. Bár itt is előfordulnak klasszikus karrierplatók, de gyakoribb az, hogy a gyerekszülés utáni visszatérés, a gyerekszülésre való várakozás, vagy a magánéleti viszonyokat megfeszítő munkaterhelés okozza az energiavesztést. A női és férfi karrierutak és azok megélésének különbségeiről majd külön, részletesebb posztban is lesz szó még.


Hogyan élik meg a helyzetet?

Az energiaszint és boldogság kérdések eredményei kapcsán már láttuk, hogy az előzőekben leírt csapdahelyzetek jellemző megélése az energiátlanság, a túlélő üzemmódra való kapcsolás. Legtöbben a helyzet, körülmények áldozataként látják magukat, ahol nincs, vagy túl kockázatos lenne valamilyen aktív lépés, változtatás. Különösen a férfiak, de egyes nők esetében is megjeleni a cinikus szóhasználat, egyfajta kívül helyezkedés, eltávolítása a helyzetnek.

A jövő heti, Tűzben újjászületők csoporthoz képest fontos különbség, hogy a Kompromisszumok navigátorai elsősorban racionális emberként jellemzik magukat, akik kevéssé érdeklődnek a lelki, különösen a spirituális, vagy akár ezoterikus dolgok iránt.

„A spiritualitás nincs jelen az életemben, én nagyon mérnök vagyok. Egyszer-kétszer részt vettünk olyan tréningen ahol egy kis spiritualitás volt – pszichodráma, tűzjárás, előtte ne együnk húst, ne igyunk alkoholt – de ezek engem nagyon nem hatnak meg. Amikor mondja a tréner, akkor lecsukom a szemem, tudod alfa meg minden, de nekem semmi nem jön elő. Semmi bajom egyik felekezettel sem, de Istenben nem hiszek, Buddhában sem, Sivában sem. A spiritualitás nem fog meg.”

Érdekes különbség lesz majd a válási helyzetek feldolgozása is, ami ennél a csoportnál jellemzően önerőből történt meg, nem vették igénybe például pszichológus segítségét. Mindez elsősorban a férfiakra igaz, hiszen egy hölgy kifejezetten ezoterikus érdeklődésűvé vált, rendszeresen jár jósnőhöz.

A helyzet kezelésében a lelki, spirituális oldal helyett a hedonizmus, illetve a különböző hobbik kerülnek előtérbe. Mivel sok stresszt, feszültséget, energiarabló helyzetet élnek meg, fontos nekik, hogy időről időre kiszabaduljanak, és valami feltöltő, figyelmüket elterelő tevékenységben vegyenek részt. Az „élet élvezete” válik fontos hívószóvá, ami jelenthet utazást, kultúrát, gasztronómiát, élmény, akár extrém sportokat is. Maraton lefutása, de legalább egy felet! Az elfojtott vágyak és kompromisszumok néha érdekes hobbikban öltenek testet: vadászként surranás az éjszakai erdőben, botfaragás, a tökéletes hamburger elkészítése, rajzolás, házépítés.

„Nekem már fontosabb az, hogy hazamegyek pénteken 3-kor, kiülök a teraszra, és megiszom egy pohár rozét vagy grillezek, mert nem este 8-kor érek haza. ... Mit akarok megtanulni még? Hogyan kell a legjobb hamburgert megcsinálni!”
„Télen nehezebb egy picit, a hideg miatt, de akkor is előfordult már, hogy kimegyek péntek délután 4-5 órakor az erdőbe, egyedül, és kint töltöm az éjszakát. Jövök-megyek az erdőben, csendben, nézelődöm. Ejtek is el vadat értelemszerűen, én magam zsigerelem, ha a húsára igényt tartok. Én nyúzom, szedem fel darabokra, csontozom. Ha elfáradok éjszaka közepén, felmászom egy vadászlesre, ott szunyókálok 2-3 órát, aztán megyek tovább az erdőben. Ez az egyedüllét-nyugalom ez nagyon-nagyon jó.”
„Amikor felülsz a motorra és elindulsz, az tipikusan az az életélmény, amikor nem az a lényeg, hogy hová mész – hanem hogy mész. Nem is kell cél, az út a lényeg. Ülsz rajta, a szél kifúj, kiszellőztet.”
“Akkor elkezdtem futni. Hogy ezt a feszültséget, meg ezt a szomorúságot kimozogjam magamból. Én amúgy nem voltam egy sportos csávó. Elkezdtem futni, és ennek ilyen jótékony hatása volt, hogy volt időm gondolkodni, adott időt magamra. Persze nem tudok annyira futni, mert aki igazán jól fut, az nem azon gondolkodik, hogy mi a franc van a munkahelyén, meg a családjával. Én futottam, vagy kocogtam, és közben gondolkoztam. Aztán rájöttem, hogy ez egy jó dolog. Megismerkedtem egy triatlon csapattal, ahol először csak futottam. Ráálltam egy ilyen nem túl gyors tempóra, és szinte bármennyit, mint a diesel mozdony, lefutottam. Többször futottunk ultra-Balatont meg Iron Man-t.”


Még egy érdekes minta jellemző a csoportra: itt kerül legtöbbször előtérbe a gyerekeikbe vetett hit, az ő iskoláztatásuk, későbbi sikerük biztosítása. Nyakon tudom itt időnként csípni a „Majd a gyermekem, ha már én nem” jellegű gondolatokat is.

Érdekes jelenség az is, hogy ebben a csoportban magas a betegségek aránya: minden második vezető esetében jelen volt, vagy van valami komolyabb egészségügyi probléma. Mégis e csoport esetében a legalacsonyabb az egészségtudatos aktivitás. A legtöbb interjúban inkább arról van szó, hogy tudatosabban kéne enni, mozogni, de a fő hangsúly a „kéne” szón van.


Mit tudtunk meg összességében a Kompromisszumok navigátorairól?

A fő minta az elakadás, kompromisszumok megélése. A változtatás helyett azonban a túlélés, elkerülés a jellemző megküzdési minta, tekintettel a kockázatokra, lehetséges veszteségekre. Sok esetben nagy hangsúlyt kapnak anyagi, materiális megfontolások, különösen ha – akár többszörös – családfenntartói szerepről van szó. A túlélést, feszültség levezetést elsősorban az élet élvezetét támogató tevékenységekkel, hobbikkal oldják meg, amelyek mintha a máshol elveszett szenvedély pótlását, megélését is segítenék.

Azt gondolom, hogy ebben csoportban két általánosabb életút minta keveredését is láthatjuk. Egyfelől ez a működési mód lehet egy természetes következő életút lépcső, amikor a teremtő, fejlesztő energiák fokozatosan visszahúzódnak a munka terepéről, annak szerepe elsősorban a fenntartás, háttér biztosítása marad. Szerintem ez természetes, különösen a hamar magasra jutott emberek esetében. Valóban elvárható, hogy több évtizeden keresztül lobogjon valaki egy szakmáért, cégért, feladatért? Természetes, hogy sokak egy idő múlva már más élethelyzetekben keresik és élik meg a szenvedélyt. Másfelől azonban megjelenik itt egy konfliktuskerülési, erősebb kifejezéssel menekülési minta is, ahol az érintett szereplőnek könnyebb a „körülmények áldozatának/foglyának” látnia magát, mint szembesülni saját felelősségével, hozzájárulásával. Ez az észlelés pedig elzárja az önfejlesztés, személyes változás, érés lehetőségét. Pedig az lehetséges, és rengeteg energiát szabadíthat fel, mint az a jövő heti csoport, a Tűzben újjászületők esetében látni fogjuk.

Szeretnéd megosztani a véleményedet a témával kapcsolatban?
Írj a témával kapcsolatos nyílt LinkedIn csoportomba, vagy üzenj közvetlenül nekem!
Kapcsolódó cikkek
Olvass bele a hasonló témakörben íródott további bejegyzéseimbe!
Aranykalitkából az életpályaközép válságba?
Aranykalitkából az életpályaközép válságba?

Hová jutott a rendszerváltozás után induló, szerencsés vezetői generáció? Szubjektív hangulatú kutatási beszámoló karriersorsokról, magánéleti dilemmákról, életpályaközép válságban elfáradó és megújuló vezetőkről a most induló blogban.

A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején
A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején

Rövid visszatekintés arra, hogy 10 éve hol tartottak felsővezetői kutatásunk alanyai. Befutottak, teljesítették a társadalmi elvárások szerinti sikerkritériumokat, ám belül a legtöbben küzdöttek az alkotásélmény hiányával. Ahogy a visszajelző workshopon többen megjegyezték: „Irigylem az asztalosokat...”

Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?
Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?

A kutatási blog legnagyobb csapdája a módszertan. Gondolom keveseknek csillog a szeme e szó hallatán, indul a mutatóujj a klikk felé, tovább innen! Ígérem, gyors leszek, és nem fog fájni, csak a lényeg: kikről és mi alapján mesélek majd erről szerencsés generációról?

Veszélyeztetett életkor
Veszélyeztetett életkor

A kutatás indulásakor 10 éve a „Fiatal Felső Vezetők” címet adtuk a programnak. Az idő múlása azóta új életkorszakot nyitott meg a vizsgált generációnak, most 40 és 50 éves koruk között járnak, vagyis térdig gázolnak az életpályaközép korszakban. Vajon mennyiben más életérzés 40-esnek lenni a 30-as életkorhoz képest? És mit gondolnak arról, miként hat ez a karrierpotenciáljukra?

A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság
A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság

A karriersikereken szörfölő generáció számára a leghatalmasabb, megkerülhetetlenül eléjük tornyosuló sziklát a 2008-tól induló és a 2009-2011-es években tetőző gazdasági válság jelentette.

A legjobb dolog
A legjobb dolog

A megkérdezett felsővezetők csak nagyon kevés dologban értettek egyet az interjúk során. Volt azonban egy olyan téma, ami legtöbbjükből lelkesedést váltott ki, mi több ezt a vágyat az elmúlt 10 viharos időszaka sem kezdte ki: a legtöbben vallják, hogy a legjobb dolog a világon, ha valami sajátot csinálhatunk.

Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma
Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma

Mi a jobb karrierstratégia? Kitartani egy nevelőcégnél vagy kihasználni a munkaerőpiac felhajtó erejét és a cégek között lépegetve megmászni a vezetői hierarchiát?

Turistaúton Eldorádóban
Turistaúton Eldorádóban

A következő két poszt a nemzetközi karriertapasztalatokról szól. Ezen a héten megnézzük, hányan, milyen formában futottak neki, a következő héten pedig azt, hogy milyen sikereket és nehézségeket hozott egy-egy ilyen lépés.

Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?
Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?

Még mindig a nemzetközi karrierlépéseknél tartunk. Kiderül, hogy érdemes belevágni, persze jó ha tisztában vagyunk a kockázatokkal és mellékhatásokkal is!

A nagy fröccsenés
A nagy fröccsenés

A következő két hét posztjaiban azt mutatom be, hogy milyen irányokat vett a megkérdezett 49 vezető karrierútja az elmúlt 10 évben. A blogban vizsgált hazai X generációs felső vezetői csapat karrierjének első felét a http://odkutato.hu/blog/dicso-mult-szorfoles-hullamok-tetejen képpel írtam le. Karrierjük második felében ez a sikerhullám bizony nekicsapódott jó pár váratlanul felbukkanó sziklának. A csapat pedig szerteszét fröccsent, karrierjük sokféle irányt vett.

Na, ezt nem gondoltam volna...

Ezen a héten a – a nagy fröccsenés nyomán - rögösebb utakra kerülő vezetői karriereket elemzem. Mi áll a stagnáló, le vagy kifelé vezető utak hátterében, különös tekintettel a munkanélküliség kérdésére?

Belső utakon: Megújulunk?
Belső utakon: Megújulunk?

Átstartolás: a karriermenedzsment kérdésektől a személyes fejlődés kérdései felé fordulok a következő posztokban.

​Bíborban születettek
​Bíborban születettek

Ezen a héten arról a vezetői csoportról lesz szó, akik számára az élet mintha – még? – nem tette volna fel a megújulás kérdését. Továbbra is a sikerek hullámain szörfölnek. A legtöbbük esetében az elmúlt 10 év komolyabb munkahelyi, magánéleti és egészségügyi válságok és frusztrációk nélkül telt el. Mi tette ezt lehetővé, és miként élik meg a sikereket?

Tűzben újjászületők
Tűzben újjászületők

Ők azok, akik nem tudták elkerülni a „nagy pofont”, akár munkájuk, akár családi életük, vagy egészségük kapcsán, sőt a legtöbb esetben ezek valamilyen kombinációjában. Válsághelyzetbe kerültek, ami egyértelműen jelezte, hogy nem lehet ugyanúgy tovább folytatni az életüket. Elbizonytalanodtak, szétestek, megjárták a poklot, aztán pedig elindultak egy változási úton. Változtattak személyes értékrendjükön és életmódjukon, de akár karriercéljaikban, kapcsolataikban, családi szerepvállalásukban és spirituális irányultságukban is. Az ő történetük következik két részletben.

Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás
Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás

Egy váratlan csapás vagy egy hosszabb idő alatt begyorsuló lehúzó spirál hatására bekövetkező zuhanás után állnak talpra, és rakják össze újra céljaikat, értékeiket. Ma a megújulás rögös útjáról.

Minden sikeres nő mögött áll egy...?
Minden sikeres nő mögött áll egy...?

Maximalizmus, bizonyítási vágy és folyamatos őrlődés, ezek voltak női narratívák kulcs szavai az előző kutatási körben, 30-40 év közötti életkorukban. Vajon hol tartanak most, az életpályaközép időszakban?

A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?
A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?


Lehet egy felsővezető nő tökéletes anya? Mennyire sikerült elengedni a női vezetőknek az első kutatási kör idején rájuk olyannyira jellemző maximalizmust?

Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!
Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!

A férfi felsővezetőknek vajon tényleg könnyebb? Miként alakult a meredeken magasra ívelő karriert befutó férfiak karrierje és magánélete?

Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?
Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?

Megérkeztek a válások a férfi felsővezetőkhöz is, különösen a tradicionális párkapcsolatban élőkhöz. Mit tanultak mind ebből?

Forbes cikk a kutatásról

​Rövid cikk az online verzióban - https://forbes.hu/uzlet/nem-ilyen-orszagot-akart-a...és hosszabb interjúk a Forbes áprilisi számában. 


Vedd fel velem a kapcsolatot a közösségi oldalaimon keresztül is!