A legjobb dolog

A megkérdezett felsővezetők csak nagyon kevés dologban értettek egyet az interjúk során. Volt azonban egy olyan téma, ami legtöbbjükből lelkesedést váltott ki, mi több ezt a vágyat az elmúlt 10 viharos időszaka sem kezdte ki: a legtöbben vallják, hogy a legjobb dolog a világon, ha valami sajátot csinálhatunk.

Eheti zenei ajánlat: Paloma Faith - Only Love Can Hurt Like This

Álmok

A „valami saját” az ő esetükben leginkább saját vállalkozást, esetleg valami maguk által kezdeményezett civil ügyet jelent.

“Egy multinál dolgozó vezetőnek általában elérkezik az az időszak, amikor azt gondolja, hogy most jó lenne, ha nekem volna olyan ötletem, amit mások kiviteleznek. Itt egész más driverek vannak a dolog mögött: én hiszek benne és el kell hitetnem a másikkal is – hogy az a dolog, amiben én hiszek, az olyan klassz és akkora komoly hozzáadott értéket képvisel, amitől a te életed is jobb lesz és te is fogsz benne hinni. Ez egész más filozófia, mint eddig amikor megmondták, hogy, neked ebben kell hinned, ezt csináld. Csináld meg profi módon és kész, kapsz érte fizetést.” (Interjúalany)

Már a 10 évvel ezelőtti interjúk során is gyakran kanyarodott a beszélgetés ilyen vállakozás ötletek irányába. Az alábbi lista az ő vágyaik alapján készült, de szerintem jó eséllyel bárki megtalálja rajta a maga „szíve csücskét”:

Tudod, egy olyan kis hangulatos, cuki ÉTTEREM!
Női interjúalanyoknál KÁVÉZÓ, pláne, olyan ahová, tudod, kisgyerekekkel is be lehet ülni!
Valami igazán minőségi, kézműves BORÁSZAT (perfekcionistáknak kombinálhatók az előző tételek: BORKÓSTOLÓ ÉTTEREM)
Bármi, ami LOVAKKAL kapcsolatos.
Itthon még nem elérhető márka, szolgáltatás behozatala (pár éve sok hölgy álma volt: BODY SHOP)
Részvétel valami technológiai innováció, fejlesztés piacra vitelében, nemzetközivé tételében (a’la PREZI)

Ez a lista az aktuális interjúkör során egyetlen igazi slágerrel bővült, az viszont jelenleg átütő népszerűségnek örvend: valami BIO jellegű vállalkozás (kecskesajt és beyond).

A 10 évvel ezelőtti beszélgetések során úgy láttuk, hogy a legtöbbük esetében inkább ábrándokról, azaz nem tudatos tervezésről volt szó. A többség felső vezetői szerepében önazonosság helyett, inkább egyfajta „zsoldoskatona” szerepvállalást élt meg. A fenti vágyakban inkább ebből az „aranykalitka” helyzetből való romantikus elvágyódás öltött testet. Mint ahogy például sokan beszéltek arról, hogy majd valamikor kiköltöznek Kanadába, Új-Zélandra vagy Ausztráliába, mely országok szintén valamiféle környezet- és emberbarát idillt testesítettek meg. Néhányan persze tudatosan készültek a karrierváltásra, földet vettek a szőlőnek, partnert kerestek a későbbi vállalkozáshoz, a legtöbbeknek azonban ezek a tervek inkább csak a mindennapi taposómalom feszültségét segítettek levezetni.

Álmok és rémálmok

Meglepetésünkre, amikor 10 évvel később visszatértünk hozzájuk, kiderült, hogy meglepően sokan vágtak bele egy olyan kalandba, ami a „saját”-nak a megvalósításáról szólt. A mintának eleve része volt kontroll csoportként 5 vállalkozó, ám rajtuk kívül további 20 fő szerzett tapasztalatot a szabadúszó életformáról, vágott bele – legalábbis egy időszakra -, valami „saját”-ba. Rögtön szembe tűnt, hogy a megoldás jellemzően nem valamelyik fenti vágyálom lett, hanem egy olyan tevékenység, ami szorosabban kapcsolódik eredi szakmájukhoz, networkjükhöz és személyes kompetenciáikhoz. Azt gondolom, ez jó hír, mivel ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen menekülési útvonalról, hanem egy tudatosan épített karrierlépésről van szó. A váltások azonban nem mindig, sőt inkább ritkábban jártak sikerrel. Az alábbi mintázatok voltak megfigyelhetők.

Pénzbefektetés csendestársként valaki más vállalkozási ötletébe. Sok probléma merült fel, mivel nehezen érvényesíthető a kontroll, a beleszólás, ami könnyen vezethet meddő vitákhoz, személyes feszültségekhez. Így ez a megoldás ebben a mintában kevéssé sikeres volt.
Pénz befektetésén túl a menedzseri know-how, tapasztalat behozása is egy startup, vagy pedig egy válsághelyzetbe kerülő vállalkozásba. Itt már találhatók sikeres példák, ezek azonban szinte mind végül teljes mértékű karrierváltással, erre az új tevékenységre való fókuszálással jártak, vagyis klasszikus vállalkozási, illetve tulajdonosi tevékenységgé váltak.
Tanácsadói jellegű vállalkozás, azaz a menedzseri/szakmai tapasztalat, tudás szabadúszóként való érvényesítése, kishalként úszkálva a nagy szervezetek között. Ez a megoldás többek álma volt, és a válság időszakáig jól is működött sok esetben. Ideális megoldásnak tűnt, hiszen sikerült a szakmai izgalmakat megtartani, leválasztva őket a menedzseri szerep kevésbé élvezetes oldaláról: adminisztráció, rutinfeladatok, belső szervezeti politizálás stb. A válság azonban hamar felszárította az addig oly bőséges keresletet, és szinte mindannyian visszatértek a biztosabb jövedelemmel kecsegtető menedzseri pozícióba, sokszor akár a korábbinál alacsonyabb szintre is.
Inkább kiegészítő jellegű, kicsi, családias, hobbi vállalkozás – időnként az otthon maradó, gyerekeket nevelő asszony bevonásával. Ilyen esetben legtöbbször az derült ki, hogy egy vállalkozás sikeres működtetése ennél több energiát és figyelmet igényel.
Klasszikus (start-up) vállalkozásokat elsősorban férfiak indítottak, akár korábbi álmaikat megvalósítva, akár kényszerpályára kerülve, miután nem volt számukra tovább lépési/maradási lehetőség eredeti menedzseri pályájukon. (Arra is van példa ugyanakkor, hogy valaki abban a cégben vált tulajdonossá, ahol vezetőként dolgozott.) Ez a lépés láthatóan mindannyiukban hatalmas energiákat szabadított fel, nagy elánnal vágtak bele az új karrierútba. Mindannyian „őszinte szerelemmel” beszélnek erről a lépésükről.

“Nagyon sok energia elment a cégben azzal, hogy helyezkedéssel töltöd az időd, meg meetingekre jársz. Amikor elkezdtem vállalkozó lenni azt mondtam, ez egy bungee jumping kötél nélkül. Egyszer megcsináltam és bejött, utána megcsináltam még egyszer, ami szintén, majdnem bejött, de buktam rajta. Ezután már nagyon nehéz beállni ilyen nagy céghez, ahol az emberek gyakorlatilag 30-40 éve ugyanazt csinálják és hó végén megkapják a fizetésüket. Már nem nagyon tudok kommunikálni velük.” (Interjúalany)

A vállalkozóvá válni, vállalkozással kísérletezni történetek szubjektív oldaláról szóló sztorik nagyon egybecsengenek. Visszatérő pillanatok: annak realizálása, hogy nincsen minden pillanatban felhívható IT helpdesk; a saját kocsi bizony nagyon drága és macerás dolog. Végül a kikerülhetetlennek látszó bumeráng: a saját üzletükben még többet dolgoznak, mint azt menedzserként tették, pedig akkor sem 8 órás munkanapokat éltek. (A karrierváltás témakörére ebben a blogban is visszatérek még, de érdemes lehet a kifejezetten erre témára fókuszáló Karrierváltók kutatás eredményeit is böngészni.)

Sokan megtapasztalták azt is, hogy vállalkozóként bizony más készségekre, szemléletmódra van szükség mint menedzserként, és nem feltétlen transzferálható a nagyvállalatban sikeres működésmód a kicsibe és a bizonytalanba. (Józan önismeretre vall, hogy pár, mindvégig a menedzseri karrieríven kitartó vezető megjegyezte,: ő belőle sohasem lesz vállalkozó, az másik emberfajta...)

Végül a gazdasági válság időszaka bizonyult vízválasztónak a legtöbb újdonsült vállalkozó számára, csak kevesek üzlete vészelte át ezt az időszakot. Tanulságos az is, hogy a kudarc élmény és a rengeteg – pár esetben milliárd forintokban mérhető – elveszített pénz ellenére a többségük tervezi a visszatérést. Sőt ketten már bele is vágtak egy újabb vállalkozás felépítésébe. (Egyikük nem is nagyon lát más lehetőséget az 1 milliárd forintnyi, az előző vállalkozás elbukásából felhalmozott adóssága ledolgozására. Ehhez még egy nagyon jó menedzseri pozícióban is karriernyi idő kéne...)

A már eredetileg is vállalkozók – 5 fő, köztük egy hölgy is, került így egyfajta kontroll csoportként a mintába – továbbra is mind ebben a keretben dolgoznak. 10 éve mindannyian nemzetköziesedési álmokat dédelgettek, amely úton felemás sikerrel sikerült előre lépniük. A válság miatt mindenhol inkább a fókuszálás, visszafogás került előtérbe, talán az utolsó években nyílt több tér a fejlesztésre. A nehéz időszak ellenére ezen „örök” vállalkozók keresete és – egy rövid kérdőívben felmért – boldogságérzete is magasabb, mint a menedzserként dolgozók átlaga, és ők nem is tervezik az átlépést a menedzseri pályára. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt 10 évben a legsikeresebb menedzserek mind keresetben, mind pedig személyes fejlődési és boldogságérzetben is nagyobbat léptek előre, mint az inkább stagnálási, visszafogott növekedési pályán lévő vállalkozók.

A legjobb business

A végén ismét egy kis piacfelmérés az éppen vállalkozáson gondolkodóknak. A jellemzően a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó interjúalanyainkkal beszélgetve egyértelmű számomra, hogy a közeljövő legnagyobb dobása az EGÉSZSÉG business lesz. Már most is rengeteg pénzt költenek szűrésekre, orvosi szolgáltatásokra, különböző fiziológiai jellemzőket és mozgásintenzitásokat nyomon követő kütyükre, fitneszre/sportra (és nyilván ehhez kapcsolódó ruhákra, eszközökre), bio ételekre és mindenféle különleges étrendre, valamint többen is kifejezetten vitaminfüggőként jellemezték magukat. Idősebb korba kerüléssel, az egészségügyi problémák fokozódásával az ide elköltött összeg csak nőhet. Ha a BIO business már telítettnek tűnne, ide javaslok átnyergelni.

Szeretnénk sokáig élni, és ennek ára lesz. És ezt meg is fogjuk fizetni.

(A poszt egy korábbi változata a 45plusz honlap blogjában jelent meg. Köszönet a lehetőségért!)