Belső utakon: Megújulunk?

Átstartolás: a karriermenedzsment kérdésektől a személyes fejlődés kérdései felé fordulok a következő posztokban.

E heti, olvasáshoz ajánlott dal: David Bowie - Changes

Hol tartunk most?

A blogban eddig főleg a vizsgált vezetői karrierutak külsődleges jellemzőit elemeztem. Az eddigi talán legfontosabb megállapítások.

• Véget ért a generáció sikerszériája, az elmúlt évtized eseményei szerteszét fröccsentették a jó helyen, jó időben indult csapatot.
• A fenntartható karriersiker titka a jó iparág és cégválasztás mellett, a minél kevesebb cégváltás és a nemzetközi tapasztalat gyűjtése volt, és nem ártott a „rendezett” magánélet sem.
• A generáció fiatalabbik része még inkább nyerőszériában van, a 45 év feletti időszaktól látszik rögösebbnek a folytatás.
• Megindult az exit a nagyvállalati, multi felsővezetői pozíciókból, ahol is a saját vállalkozás alapítása látszik a messze legnépszerűbb, ám a válság hatásai miatt csak kevesek számára sikeresnek bizonyuló opciónak.
• A vállalkozások mellett a tanácsadói, belső szakértői tevékenységek, valamint a non-profit szféra jelentenek reális tovább lépési lehetőséget.
• Szoros összefüggés rajzolódik ki a külső karriersiker jellemzők – pénz, státusz – és a megélt boldogság, valamint egészségi állapot között.

Merre tovább?

A blog következő részében leginkább az utolsó megállapítás által kinyitott útvonalon haladok tovább, azaz a megkérdezett vezetők elmúlt 10 évben megtett belső utazásáról számolok be.

Mint arról írtam már, sok szempontból terhelt az életközép időszak. Rengeteg környezeti, családi, testi és lelki hatás és változás közepette teltek az elmúlt évek az interjúalanyok esetében is: gazdasági válság, a munkaerőpiac által egyre kevésbé preferált életkor, kamaszodó gyerekek, párkapcsolati krízisek, sokasodó jelek a test öregedéséről, betegségek, és a könnyen elbizonytalanító hatású számvetést hozó életközép válság... Vajon hogyan dolgozták fel mindezt, miként hatott lelkiállapotukra, energiáikra, személyiségfejlődésükre, értékeikre? Hogyan zajlott le és milyen eredményre jutottak az életközép időszakban jellemző számvetéssel? A kutatás során kíváncsiak voltunk válaszaikra és változásaikra testi, szellemi, érzelmi és spirituális szinten is.

A fenti témaköröket egyenként is megvizsgáltuk, és az eredményeket igyekszem majd tematikusan is bemutatni. Ugyanakkor mindvégig éreztem, hogy fontos lenne ezt a belső utazást valami egyszerűen átlátható mégis a lényeget megragadó formában is összefoglalni, mintegy térképszerűen bemutatni. Milyen fő mintái léteznek megküzdésnek és változásnak? Sokáig birkóztam a rengeteg interjúszöveggel és részelemzéssel, sokféle szempont szerint folyamatosan újabb és újabb csoportosításokat készítettem, míg végül arra jutottam, hogy a következő témák mentén megfogalmazott válaszaik különböztették meg az leginkább az interjúalanyok szövegeit:

• Munka- és magánéleti mindennapjaikban mennyire gyakran találják meg és élik meg a szenvedélyt?
  
• Milyen energiaszinten működnek, és mennyire képesek időről időre feltölteni energia tartalékaikat?
  
• Mennyire jellemző, hogy történeteik elmesélése során/után saját élményeikhez örömmel és köszönettel viszonyulnak, szemben a kiszolgáltatottság, sajnálat, düh érzéseivel.
  
• Mennyire érzik hogy fejlődtek, változtak az elmúlt időszakban, és még mindig tanulási fázisban vannak?
  

A fenti szempontokat összefogva érkezett meg hozzám a MEGÚJULÁS témája, mint kulcsdimenzió, amely leginkább meghatározza az élettörténetek narratíváját. Mintha minden külső környezeti, lelki és testi változás, kihívás, elakadás efelé a kérdésfeltevés felé terelte volna őket: Akarod, lehet, elég így folytatni, ahogy, ami eddig sikeressé tett? Még mindig ugyanazok a célok, értékek, viszonylatok, kapcsolatok fontosak? Elegendő az üzemanyagod, fenntarthatóan használod fel, nem égetsz túl sokat, keveset? Egyáltalán van még mit égetni, vagy már kiégtél?

Bevallom, ezek a kérdéskörök nem voltak tudatosan beletervezve az interjútematikába, nem ezek voltak az elsődleges elemzési szempontok. A válaszok azonban felülírták kérdéseinket, és úgy tűnik ebben az időszakban, életkorban a megújulás témaköre az, ami alapján legjobban megragadható, hogy hová jutottak el a megkérdezett vezetők személyes változásaik eredményeként. Persze utólag mindebben nincsen semmi meglepő. Várható volt, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben hódítja meg a karriercsúcsokat valaki, és minél hamarabb pipálja ki a szülő és társadalmi elvárások által definiált kötelezően teljesítendő magán- és munkaéleti teljesítmények listáját, annál hamarabb merül fel a kérdés, hogy akkor hogyan is tovább. Túl hosszú egy életút, de még egy szakmai karrierív is, hogy egy lendülettel, megakadás nélkül letudható és aztán bezárható legyen. Túl fiatal ez a generáció még a visszavonuláshoz, karrier és személyes fejlődés záráshoz.

Megújulás és nézőpontváltás

Fontos azt is tisztázni, hogy nem egyértelmű, jól definiált és messze nem „tudományos” témakör a megújulás fogalma, ahogyan én itt használom. Egyszerre több szinten, viszonylatban is felmerült és elemzem: testi, lelki, szakmai, spirituális, kapcsolati, sőt az egyéni szinteken túl akár generációs viszonylatban is. Az elemzés során nem támaszkodhatok tehát egy átfogó, megalapozott „megújulás modellre”, számomra ez leginkább itt egy egzisztenciális létpozíció megéléséről, megküzdéséről szól. Egy VÁLTOZÁSról, pontosabban egy változás lehetőségéről. És akkor ebben az elméleti sokszínűségben és bizonytalanságban a szervezetfejlesztő énem oda tud állni erre a valamennyire biztos pontra, hiszen ez az a téma kör, amivel a munkám során nap, mint nap dolgozom akár egyének, akár csoportok, akár teljes szervezetek szintjén.

Ráadásul azt is fel tudom ismerni, hogy az interjúalanyok által megélt változás és annak megküzdési folyamata nem egyszerű adaptációról szól. Nem csak arról van szó, hogy a meglévő működésük, válaszaik további csiszolásával, fejlesztésével, azaz az eszköztár fejlesztésével küzdenek. A ki vagyok, mit akarok, miért csinálom, kikhez tartozom kérdések ennél mélyebb változási igényt vetnek fel, és így az egykörös  tanulás terepéről megérkeztünk a kétkörös tanulás lehetőségéhez. Itt a tanulás és változás már nem elsősorban a jó válaszok megtalálását, hanem a tágasabb teret nyitó új kérdések, nézőpontok megtalálását jelenti. Ha megváltozik a a nézőpontod, akkor te is megváltozhatsz. Az új nézőpontok beengedésének elengedhetetlen előfeltétele ugyanakkor egyes meglévő, kézenfekvőnek, megkerülhetetlennek tekintett feltételezések, célok, működésmódok ELENGEDÉSe is. A témakörben elméleti muníció után érdeklődőknek Watzlawick és Satir írásait, illetve Boros András előadásait ajánlom.

A megújulás útjai

A további általános reflexiók és elemzés előtt azonban most először is lépjünk közelebb a megkérdezett vezetők élményeihez, jellemző dilemmáikhoz és válaszaikhoz. A következő blogposztokban először a jellemző megújulási mintázatokat mutatom be, majd a megújulás fókusztémaköreivel foglalkozom: párkapcsolat, szülői szerep, spiritualitás, anyagiak, egészség/test, életcélok. Azt is megnézem, hogy mindebben mennyiben eltérő kérdésekkel találkoznak és válaszokat fogalmaznak meg a nők és a férfiak. Ezután lesz majd érdemes újra visszatérni az általánosabb szintre és megfogalmazni a tanulságokat, a konkrét történeteken, akár az adott generációs csoporton is túlmutató üzeneteket.

A korábban megfogalmazott szenvedély, energia, öröm és tanulás dimenziók megélésének szempontjai alapján három mintával írtam le a vezetők megtett útját. Mindegyik mintáról külön blogbejegyzésekben is beszámolok majd, most egy rövid értelmező, felvezető teaser jellegű bemutatás következik az egyes csoportokról.

Bíborban születettek

Ők azok, akik számára az élet mintha – még? – nem tette volna fel a megújulás kérdését. Jellemzően továbbra is a sikerek hullámain szörfölnek. A legtöbbük esetében elmúlt 10 év komolyabb munkahelyi, magánéleti és egészségügyi válságok és frusztrációk nélkül telt el. Még akkor is, ha egyeseknél megjelentek apró repedések, hiszen volt amelyikük elvált, volt aki visszatérő betegséggel küzdött, sőt egyiküknél rövidebb munkanélküli időszak is előfordult, mindezeket a „normál működés” részeként élték meg, nem bizonytalanodtak el abban, hogy jó úton járnak, tudják mit, miért csinálnak. Úgy látom, hogy ennek a kivételezett, szerencsés helyzetnek két – egymást nem kizáró – oka is lehet. Egyfelől valóban a szerencse faktor, mint például a jó cég/iparág választása, relatíve fiatalabb életkor több szempontból is óvó hatása, illetve ha cinikus vagyok akkor a férfinak születés. Másfelől azonban legalább ennyit nyomhat a latban a tudatosság, a korai életkorban megküzdött, kialakított érett személyes működésmód is. Egy fontos előrejelzés: ebben a csoportba nem került olyan vezető, aki a 90-es években egyszerűen belesodródott a vezetői szerepbe, és más időszakban várhatóan inkább szakértő, kutató, tanár stb. lett volna inkább. A Bíborban születettek úgy látják magukat, hogy „vezetőnek születtek”, megélik azonosságukat ezzel a szereppel.

Kompromisszumok navigátorai

Ez a csoport már szembesül a megújulás kérdésével, azonban nem jutott még dűlőre vele. Fenntartják a korábban kialakított és bevált megoldásaikat, nem engedik el kiharcolt eredményeiket, pozícióikat, bizonyos szempontól biztonsági játékot játszanak. Élethelyzeteikre, megéléseikre ugyanakkor jellemző a sok kisebb/nagyobb elakadás, frusztráció, feszültség, elkerülte őket azonban a nagyobb válság, egy „megrendítő erejű pofon”. Miközben folyamatosan foglalkoztatja őket valamilyen szakmai/karrier és/vagy kapcsolati és/vagy személyes értékrendbeli változás gondolata, végül folyamatosan oda jutnak, hogy a leglogikusabb, legbiztonságosabb megoldás a jelen helyzet fenntartása. Mindeközben azonban egyre kevesebb az energia, a szenvedély, az örömérzet, melyhez a legtöbb esetben valamilyen hobbi, sport kapcsán próbálnak mégis valahogy hozzájutni.

Tűzben újjászületők

A „nagy pofont” ők nem tudták elkerülni. Az elmúlt években akár munkájukban, akár kapcsolataikban, családjukban akár egészségük kapcsán, de a legtöbb esetben ezek valamilyen együtt állásával, olyan válsághelyzetbe kerültek, ami egyértelműen jelezte, hogy nem lehet úgy folytatni tovább, ahogy azt addig tették. Elbizonytalanodtak, szétestek, megjárták a poklot, aztán pedig elindultak egy változási úton, ami a személyes értékrend és működésmód szintjén mindenképpen, de sokszor karriercélokban, vállalt szerepekben, kapcsolataikban, családi szerepvállalásukban és akár spirituális irányultságukban is változásokat hozott. Segítőkre támaszkodva tanulási pályára álltak, és most úgy jellemzik magukat, hogy felnőtté, érettebbé váltak. Visszatért a szenvedély és energizáltság érzete, egy erősebb önazonossággal együtt. Hogy mindez pénzt és karriersikereket is jelentett-e, az már nem feltétlenül természetes, mint majd látni fogjuk.

Számokban

Ezek mintázatok persze jelentős általánosítások, azaz egy-egy ember besorolása időnként nehézkes, lehet éppen átmeneti vagy akár „visszaeső” helyzetben is. Ezzel együtt tettem kísérletet az interjúalanyok besorolásra,, melynek eredményét az alábbi táblázat tükrözi. Ha személyekre vetítjük le a mintázatokat, akkor az alábbi statisztikai jellemzőkkel válnak megragadhatóvá. Itt és most nem megyek bele a számok elemzésébe, a következő posztokban, a típusok elemzésekor vissza utalok majd a megfelelő helyeken. Akinek azonban van kedve, már most nekiállhat böngészni, maga tanulságait megfogalmazni.