Aranykalitkából az életpályaközép válságba?
Aranykalitkából az életpályaközép válságba?

Aranykalitkából az életpályaközép válságba?

Hová jutott a rendszerváltozás után induló, szerencsés vezetői generáció? Szubjektív hangulatú kutatási beszámoló karriersorsokról, magánéleti dilemmákról, életpályaközép válságban elfáradó és megújuló vezetőkről a most induló blogban.


Miről szól ez a blog?

A blogban az „Aranykalitkában +10 év” kutatás legizgalmasabb eredményeit mutatom be heti rendszerességgel. A szándékom az, hogy egy olyan történetet meséljek el, amely 49 tehetséges vezető eddigi életútján alapul. Ők a rendszerváltás idején útnak indult „szerencsés” generáció nagyon fiatalon felső vezetői pozícióba jutott képviselői. Legtöbbjük a diploma kézhez vétele után az akkoriban hazánkban éppen megtelepülő multinacionális cégek egyikénél helyezkedett el, hogy aztán nyelvtudására, sikerorientáltságára és munkabírására támaszkodva hamarosan vezetői pozícióba kerüljön. A létramászás gyorsan haladt, sokan cégeket is váltogatva már 28-35 éves korukra felső vezetői posztot töltöttek be. Első számú vezetők voltak, vagy pedig a ő közvetlen beosztottjaként dolgoztak egy szakmai területet felügyelve. Az új elit egyik fontos részét képezték, jövedelmük, életszínvonaluk kiemelkedett a hazai viszonyuk közül, mintaképül szolgáltak az újonnan érkező – és elkésett – generáció számára.

10 éve az „Aranykalitkában” című könyvben számoltunk be arról, interjúalanyaink hogyan élik meg karriersikereiket a 30-as éveik közepén járva. Egy hamarosan következő blogbejegyzésben röviden összefoglalom majd azt is, milyen kép rajzolódott ki az akkori beszélgetésekből, a sikerről és annak áráról, a hatalom és a pénz vonzerejéről és a férfi és női történetek lényeges különbségeiről. Miként 10 éve, most is azt gondolom, hogy az összegyűjtött történetek túlmutatnak a felső vezetői mintán, felidézik a teljes X generáció útját, személyes közelségből készült látleletként szolgálva a hazai üzleti kultúráról.

Az idő múlásával természetesnek tűnt, hogy újra felkeressük a már 40-50 éves kor között – a tipikus életpályaközép válság időszakában - járó interjúalanyokat, meghallgatni élettörténetük egy újabb fejezetét. Nem győzöm hálámat kifejezni számukra, hogy újra megnyitották magukat kíváncsi kérdéseink előtt, lehetővé tették, hogy belelássunk, hogy milyen vágyak és félelmek rejtőznek az elegáns öltönyök és kosztümök mögött.

Az interjúk elindításakor számtalan kérdés járt a fejünkben: Hol tart most karrierpályáján és személyes fejlődésében a rendszerváltás eredményeként rakétasebességű karrierstartot vett csapat? Miként hatott addig töretlen karrierívükre a gazdasági válság? Hová lehet tovább jutni a gyors siker után, milyen lehetőségeket és veszélyeket hordoz magával a nemzetközi mobilitás? Milyen exit stratégiákat építenek, milyen sikerrel lehetséges például saját vállalkozásba átváltani a menedzserként szerzett tapasztalatokat és kapcsolatokat? Mi az ára a karriersikernek, mennyire lehetséges harmonikus családi életet, kiegyensúlyozott munka magánélet megvalósítani? Mire marad idő a munkaidőn túl, honnan nyernek még energiát, megjelenik-e életükben a spiritualitás? Milyen értékek, célok mozgatják őket, mit akarnak még megtanulni? Megjelenik-e valamilyen formában történeteikben az életpályaközép válságnak nevezett fordulópont?

Már a kezdetektől központi kérdésnek látszott a megújulás kérdése, és a beszélgetések után is egyértelmű, hogy nem lehetséges „egy levegővel végig futni” ezt a karriertávot, ezt a munkatempót és terhelést…

Hogyan írom a blogot?

Előzetes kedvcsinálónak még talán annyit, hogy szerintem a blogban kifejtésre kerülő eredmények túlmutatnak az X generációs tükörképen is. Mindenki számára behívó és elgondolkodtató lehet, akit a karrierépítés, munka és magánélet egyensúlya, az energiavesztés és megújulás, egyáltalán az önismeret kérdései izgatnak. Az eredményeket a legkülönbözőbb hallgatóságnak prezentálva tapasztaltam, hogy a hallgatóságból többen jelzik: azt érzik, mintha róluk, az ő életükről mesélnék.

Végül még a kívülállás reménytelenségéről. Eleve nem értek egyet az objektív kutatói pozíció mítoszával, ám e téma esetén különös mértékben számot kell vetnem a szubjektivitásommal. Magam is a generációhoz tartozom, dolgozom az üzleti életben, és megélem a karriertörténeti, munka/magánéleti és önismereti problémákat ugyanúgy, mint interjúalanyaim. Szinte mindegyik interjú során volt olyan pillanat, amikor összerándult a gyomrom, hogy ez számomra is ismerős probléma, vagy dőltem előre lelkesen, hogy igen, nekem is ez a fontos egy-egy helyzetben. Nagyon hasonló élmény volt, mint 10 éve: A más, hasonló korú emberek életével való találkozás kibogozhatatlan szálakon keresztül fonódott össze a magam életével, szövegeimmel. Gimnazista koromban alakult ki bennem az elhatározás, hogy majd egyszer írok egy olyan regényt, amelyben a véletlenszerűen egymás mellett élő, és egymással így-úgy találkozó emberek megannyi meghatározhatatlan, ám mégis meghatározó módon formálják egymás sorsát. Szomorúan tapasztaltam persze egy idő múlva, hogy ezt az ötletet nagyon sokan megvalósították már könyvben és filmen is. Ez a kutatás – ha nem is regényes formában – mégis megadta nekem ennek a kibogozhatatlan egybefonódottság megélésének, észrevételének és megírásának az örömét is. Mondataikkal, vágyaikkal és problémáikkal interjúalanyaink hatottak rám; megjelenésünkkel, kérdéseinkkel majd visszajelzéseinkkel mi is hatottunk rájuk.

Ennek megfelelően távol áll tőlem, hogy száraz tudományos elemzést végezzek. A célom az, hogy alapos módszertani elemzéssel a hátam mögött ám személyes hangvétellel megragadjam azokat a mintákat és csomópontokat melyek leginkább izgalmasak, elgondolkodtatók az üzleti életben dolgozó, vagy ott karriert tervezők számára. Ennek megfelelően a blog stílusa nem a tudományos publikációk formai követelményeihez igazodik. Táblázatokkal, adatokkal alátámasztom mondanivalómat, de nem lesznek hivatkozások, részletekbe menő elemzések. Egy történetet igyekszem életre kelteni, melyben mindannyian szerepet találhatunk.

Mi következik ezután?

Terveim szerint heti rendszerességgel jelentkezem a kutatás eredményeivel. Jelenleg a következő témájú blogokat tervezem:

  1. Blogindító
  2. Hálátlan poszt – Mi is ez a kutatás, kikkel, miről beszélgettünk
  3. A dicső múlt – Rövid visszatekintés a „Aranykalitkában 2003” eredményekre
  4. Veszélyeztetett életkor – Életpályaközép helyzet, lefut az alapprogram
  5. A pofonok völgyében – A generációs karrier lehetőségei az elmúlt 10 évben
  6. A legnagyobb pofon – A gazdasági világválság hatása
  7. Exit closed? - Karrierúthelyzetkép, hová jutott 10 év alatt a csapat
  8. A legjobb dolog – Vállalkozási szárnypróbálkozások
  9. Zsákutca Eldorádóban – Külföldi karrierlépések a múltban és a jövőbeni tervek
  10. Belső utazás a pofonok völgyében – A karrierút belső megélése, alaptípusok
  11. Bíborban születettek – Akik szárnyalnak
  12. Kompromisszumok navigátorai – Akik megfáradtak, de küzdenek
  13. Tűzben újjászületők – Akik megújultak
  14. Veled vagy nélküled? – Párkapcsolati dinamikák, a tradicionális viszonyok felbomlása
  15. Még mindig férfivilág? – A női menedzser utakról
  16. Lakás, autó, külföldi egyetem? - Család és gyereknevelés
  17. A régi aranyborjú – Jövedelem, fogyasztás, egzisztencia
  18. Az új aranyborjú – Egészség és betegség, várakozások és aktivitások
  19. Na jó, akkor még maradunk itt – Jövőbeni karriertervek, nyugdíjbavonulási várakozások
  20. Kik utánunk jöttök – Üzenetek, tanulságok

A blogolás közben is tart az elemzés, így tervezett menetrend is változhat, jöhetnek új témák is. Remélem a tartalomra hat majd a blog műfaj lényege az interaktivitás is, örömmel veszek kérdéseket, visszajelzéseket, javaslatokat.

Köszönöm!

A blogban időnként megjelenő többes számú fogalmazás abból ered, hogy a kutatás egyes részeit csapatmunkában végeztük, így ezt a formulát a közös munka időszakára vonatkozóan használom. Az interjúkat Radácsi Lászlóval (BGF), Balogh Orsolyával, Gábor Erikával és Láng Alinával (mind BCE Ph.D hallgatók) közösen végeztük. Az elemző munka tematikus kódolási fázisában Alina, Erika és Orsi vett részt. Köszönet az elvégzett hatalmas munkáért, elkötelezettségért! A blogban leírt gondolatok és elemzések során nagyban támaszkodom a közösen elvégzett alapelemzésre, a leírtak azonban már a saját gondolataim, így a blog alapvetően első szám első személyben íródik.

A legnagyobb köszönet természetesen a kutatási alanyokat illeti meg, akiktől időt és nagy bizalmat kaptunk. Remélem, újabb 10 év múlva is nyitottak lesznek, ha újra kopogtatunk!

A kutatás nem valósulhatott volna meg két szponzorunk, az E.on Hungária és a A jövő munkahelyért alapítvány anyagi támogatása nélkül. Köszönjük a szükséges háttér biztosítását az interjúátiratok elkészítéséhez és a szakirodalmi háttér biztosításához!

Köszönet jár az Ascon tanácsadó cég csapatának, mind a módszertani támogatásukért (boldogság kérdőív biztosítása), mind pedig a kutatás első eredményeire adott visszajelzéseikért, lelkesedésükért. Külön köszönet Máté Barbarának a grafikus jegyzetelésért, ami sokat segített a komplexitásban könnyen összegabalyodó gondolataim fókuszálásában.

A kutatás során felhasznált legnagyobb erőforrás az idő. (Egy-egy kutatási fázis 3 évig tartott, 10 éve és most is.) Hálás vagyok az OD Partner csapatának, akik biztosították számomra ezt az erőforrást, elviselték gyakori hiányomat és pótoltak, ahol szükséges volt. Külön hála egykori kollégámnak, Balogh Anikónak, aki folyamatosan kereste a lehetőségét, miként támogathatna mindenféle technikai és adminisztratív gubancomban.

Ha már idő, akkor természetesen a család viselte a legnagyobb terhet. Zsófi és a gyerekek, Lili, Míra és Ármin köszönöm, hogy támogatjátok, hogy az legyek, aki vagyok!

Szeretnéd megosztani a véleményedet a témával kapcsolatban?
Írj a témával kapcsolatos nyílt LinkedIn csoportomba, vagy üzenj közvetlenül nekem!
Kapcsolódó cikkek
Olvass bele a hasonló témakörben íródott további bejegyzéseimbe!
A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején
A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején

Rövid visszatekintés arra, hogy 10 éve hol tartottak felsővezetői kutatásunk alanyai. Befutottak, teljesítették a társadalmi elvárások szerinti sikerkritériumokat, ám belül a legtöbben küzdöttek az alkotásélmény hiányával. Ahogy a visszajelző workshopon többen megjegyezték: „Irigylem az asztalosokat...”

Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?
Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?

A kutatási blog legnagyobb csapdája a módszertan. Gondolom keveseknek csillog a szeme e szó hallatán, indul a mutatóujj a klikk felé, tovább innen! Ígérem, gyors leszek, és nem fog fájni, csak a lényeg: kikről és mi alapján mesélek majd erről szerencsés generációról?

Veszélyeztetett életkor
Veszélyeztetett életkor

A kutatás indulásakor 10 éve a „Fiatal Felső Vezetők” címet adtuk a programnak. Az idő múlása azóta új életkorszakot nyitott meg a vizsgált generációnak, most 40 és 50 éves koruk között járnak, vagyis térdig gázolnak az életpályaközép korszakban. Vajon mennyiben más életérzés 40-esnek lenni a 30-as életkorhoz képest? És mit gondolnak arról, miként hat ez a karrierpotenciáljukra?

A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság
A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság

A karriersikereken szörfölő generáció számára a leghatalmasabb, megkerülhetetlenül eléjük tornyosuló sziklát a 2008-tól induló és a 2009-2011-es években tetőző gazdasági válság jelentette.

A legjobb dolog
A legjobb dolog

A megkérdezett felsővezetők csak nagyon kevés dologban értettek egyet az interjúk során. Volt azonban egy olyan téma, ami legtöbbjükből lelkesedést váltott ki, mi több ezt a vágyat az elmúlt 10 viharos időszaka sem kezdte ki: a legtöbben vallják, hogy a legjobb dolog a világon, ha valami sajátot csinálhatunk.

Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma
Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma

Mi a jobb karrierstratégia? Kitartani egy nevelőcégnél vagy kihasználni a munkaerőpiac felhajtó erejét és a cégek között lépegetve megmászni a vezetői hierarchiát?

Turistaúton Eldorádóban
Turistaúton Eldorádóban

A következő két poszt a nemzetközi karriertapasztalatokról szól. Ezen a héten megnézzük, hányan, milyen formában futottak neki, a következő héten pedig azt, hogy milyen sikereket és nehézségeket hozott egy-egy ilyen lépés.

Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?
Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?

Még mindig a nemzetközi karrierlépéseknél tartunk. Kiderül, hogy érdemes belevágni, persze jó ha tisztában vagyunk a kockázatokkal és mellékhatásokkal is!

A nagy fröccsenés
A nagy fröccsenés

A következő két hét posztjaiban azt mutatom be, hogy milyen irányokat vett a megkérdezett 49 vezető karrierútja az elmúlt 10 évben. A blogban vizsgált hazai X generációs felső vezetői csapat karrierjének első felét a http://odkutato.hu/blog/dicso-mult-szorfoles-hullamok-tetejen képpel írtam le. Karrierjük második felében ez a sikerhullám bizony nekicsapódott jó pár váratlanul felbukkanó sziklának. A csapat pedig szerteszét fröccsent, karrierjük sokféle irányt vett.

Na, ezt nem gondoltam volna...

Ezen a héten a – a nagy fröccsenés nyomán - rögösebb utakra kerülő vezetői karriereket elemzem. Mi áll a stagnáló, le vagy kifelé vezető utak hátterében, különös tekintettel a munkanélküliség kérdésére?

Belső utakon: Megújulunk?
Belső utakon: Megújulunk?

Átstartolás: a karriermenedzsment kérdésektől a személyes fejlődés kérdései felé fordulok a következő posztokban.

​Bíborban születettek
​Bíborban születettek

Ezen a héten arról a vezetői csoportról lesz szó, akik számára az élet mintha – még? – nem tette volna fel a megújulás kérdését. Továbbra is a sikerek hullámain szörfölnek. A legtöbbük esetében az elmúlt 10 év komolyabb munkahelyi, magánéleti és egészségügyi válságok és frusztrációk nélkül telt el. Mi tette ezt lehetővé, és miként élik meg a sikereket?

Kompromisszumok navigátorai
Kompromisszumok navigátorai

A csoport tagjai miközben sok szempontból sikeresek, velük beszélgetve mégis az derül ki, hogy mindennapjaikban kevés szenvedélyt, örömet, tanulásélményt élnek meg. Legmeghatározóbb jellemzőjük, hogy elsősorban a munkaéletben, de sokan a magánéletükben is alacsony energiaszinten működnek, egyfajta futószalagszerű, túlélő üzemmódban. A boldogságkérdésekre a legalacsonyabb átlagú válaszokat adták, kiugróan a következőnél: „Utólag visszatekintve nem változtatnék semmin sem.” kérdésre adott nagyon alacsony egyetértésük jelzi, hogy valahová máshová jutottak el, mint szerették volna.

Tűzben újjászületők
Tűzben újjászületők

Ők azok, akik nem tudták elkerülni a „nagy pofont”, akár munkájuk, akár családi életük, vagy egészségük kapcsán, sőt a legtöbb esetben ezek valamilyen kombinációjában. Válsághelyzetbe kerültek, ami egyértelműen jelezte, hogy nem lehet ugyanúgy tovább folytatni az életüket. Elbizonytalanodtak, szétestek, megjárták a poklot, aztán pedig elindultak egy változási úton. Változtattak személyes értékrendjükön és életmódjukon, de akár karriercéljaikban, kapcsolataikban, családi szerepvállalásukban és spirituális irányultságukban is. Az ő történetük következik két részletben.

Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás
Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás

Egy váratlan csapás vagy egy hosszabb idő alatt begyorsuló lehúzó spirál hatására bekövetkező zuhanás után állnak talpra, és rakják össze újra céljaikat, értékeiket. Ma a megújulás rögös útjáról.

Minden sikeres nő mögött áll egy...?
Minden sikeres nő mögött áll egy...?

Maximalizmus, bizonyítási vágy és folyamatos őrlődés, ezek voltak női narratívák kulcs szavai az előző kutatási körben, 30-40 év közötti életkorukban. Vajon hol tartanak most, az életpályaközép időszakban?

A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?
A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?


Lehet egy felsővezető nő tökéletes anya? Mennyire sikerült elengedni a női vezetőknek az első kutatási kör idején rájuk olyannyira jellemző maximalizmust?

Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!
Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!

A férfi felsővezetőknek vajon tényleg könnyebb? Miként alakult a meredeken magasra ívelő karriert befutó férfiak karrierje és magánélete?

Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?
Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?

Megérkeztek a válások a férfi felsővezetőkhöz is, különösen a tradicionális párkapcsolatban élőkhöz. Mit tanultak mind ebből?

Forbes cikk a kutatásról

​Rövid cikk az online verzióban - https://forbes.hu/uzlet/nem-ilyen-orszagot-akart-a...és hosszabb interjúk a Forbes áprilisi számában. 


Vedd fel velem a kapcsolatot a közösségi oldalaimon keresztül is!