Turistaúton Eldorádóban
Turistaúton Eldorádóban

Turistaúton Eldorádóban

A következő két poszt a nemzetközi karriertapasztalatokról szól. Ezen a héten megnézzük, hányan, milyen formában futottak neki, a következő héten pedig azt, hogy milyen sikereket és nehézségeket hozott egy-egy ilyen lépés.


E heti zene, elnézést, hogy nincsen jobb minőség, de az autentikus változat egyszerűen kötelező: 2. Műsor Tánczenekar - Alain Delon (A generáció tagjai úgyis elkezdik énekelni, a fiatalabbak meg valószínűleg becsukják.)


Előre elárulhatom, hogy jó és rossz hírekkel is szolgálok majd. A nemzetközi tapasztalat egyértelmű – sőt egyes cégkultúrákban kikerülhetetlen – karriergyorsítónak bizonyult, és a vezetői/személyes érettséghez is fontos nyersanyagot nyújtott. Ugyanakkor könnyen válhatott zsákutcává, ahonnan nehéz a visszatérés, és számos személyes és családi konfliktus forrása is lehetett. Így mára elenyésző kisebbségben vannak azok, akik hosszú távon is nemzetközi színtéren képzelik el életpályájukat. Mindent összevetve ebből a csapatból még csak nagyon kevesen építettek valóban globális karriert, de a többség örömmel turistáskodott több-kevesebb időt ebben az egyre nemzetközibbé váló üzleti világban.


(Személyes) előhang

Generációm gyerekkorának egyik misztikus szava a „NYUGAT”. Egyeseknek talán irodalmi műveltségük okán is, de a többségnek inkább a tőlünk elzárt, hivatalosan elítélt, de valójában irigyelt „kapitalista” külföld miatt. Mi abban az időben nőttünk fel, amikor évről évre egyre több repedés nyílt az e világtól minket elzáró falon, és ezért egyre több inger ért minket a tiltott világból, és így egyre erősebb hatást is tudott kifejteni vágyainkra, értékeinkre.

A személyes élményeket – kék útleveles utazást – általában megelőzte a „márkás cuccokkal”, minőségi termékekkel való találkozás, és persze az azt megelőző hosszas vágyakozás. Azt gondolom, hogy a sportcipők – Adidas, Puma... ez még a Nike előtti világrend – mindenkinek megvoltak, de ezután már személyes ügy, hogy kinek mi jelentette a vágy titokzatos tárgyát. Nekem például 12-15 évesen a legnagyobb örömet a következő nyugati cuccokkal lehetett szerezni:

  • Bravo magazin - a falra való poszterek miatt. (hmm... Nena, Kim Wilde...)
  • Kazetták - zenei, de üres is. Ugye emlékszünk még az egyedülállóan strapabíró króm-dioxid kazettákra?!
  • Ziel fogkefe és fogkrém – az osztrák határ mellett nőttem fel, a reklámjuk megmagyarázhatatlan okokból nagyon betalált nekem.

Nyugatról jöttek a menő cuccok, a zenék és a filmek és egy idő múlva a menő gondolatok és eszmék is. Nem csoda, ha kialakult egy generációs vágyakozás a „NYUGAT” felé. Ráadásul mi már az a generáció voltunk, aki több-kevesebb rendszerességgel - gyerekkorban 3-5 év, majd kamaszkortól akár évente is – elindulhatott turistáskodni. Stoppos nyaralásokra, majd ösztöndíjakra, végül dolgozni is. Eleinte bébiszitternek, majd Aiesec csere gyakornoknak, de aztán „igaziból”, akár egzisztenciát is építeni.

A rendszerváltás időszakát ez a generáció a közép- és felsőoktatásban élte meg. Így éppen telibe kapta a megnyíló nyugat-európai és amerikai ösztöndíj lehetőségeket, amelyekkel az új, formálódó elit gondolkodását próbálták orientálni. (Sikerült?!) Erre nem gyűjtöttünk pontos adatot, de legalább az interjúalanyok fele említette, hogy a felsőoktatás ideje alatt ösztöndíjjal, vagy gyakornokként járt külföldön. A tortára már csak hab volt a „nyugati fizetés” vonzereje.

A nemzetközi karrier húzóereje a vezetői karrier elkezdése után is megmaradt, sőt csak erősítették a munkaadó multi cégek oldaláról kínált lehetőségek. A karrierbeszélgetések kötelező szófordulata volt hosszú ideig a „nyitottság nemzetközi mozgásra” kifejezés. Valóban nagy lehetőségek előtt álltak a magyar tehetségek, mivel a legtöbb cég hazánkban indította el kelet-európai működését, és az itt kinevelt vezetőket szívesen mozgatta tovább a későbbi országnyitások során. Ráadásul a gyorsan magasra jutó vezetőink esetében a külföldi/regionális szintű pozíció egy idő múlva szinte az egyetlen tovább lépési lehetőséget is jelentette már. Sőt, ha a válság időszak után beindult klaszteresedés/regionalizálódás hatását tekintjük, akkor már nem is lehetőségről, hanem inkább kényszerről beszélhetünk a nemzetközi felelősségvállalás tekintetében.

Látható tehát, hogy mind a személyes, mind pedig a szervezeti tényezők támogatták a nemzetközi karrierépítést. Nézzük meg most, mi valósult meg mindebből.


Hányan hová?

Ha a nemzetköziséget a legtágabb értelemben vesszük, akkor kijelenthető, hogy a megkérdezett 49 vezető közül egyetlen kivételével – aki pályakezdése után rögtön saját céget alapított, bár előtte ő is neves külföldi business school-ban tanult – mindannyian részévé váltak a nemzetközi munkaerőpiacnak. Rajta kívül mindenkire igaz, hogy dolgoztak multinacionális cégnél, vagy pedig magyar cégnél nemzetközi felelősséggel. A globalizáció ebben az értelemben kérlelhetetlenül megérkezett ehhez a generációhoz, nem véletlen, hogy a nyelvtudás már az indulásnál fontos versenytényező volt számukra.

Ha fentieknél szigorúbban értelmezzük a nemzetközi karriert, még akkor is elmondható, hogy a csapat nagyobb része megtapasztalta ezt életútja során. A 49 megkérdezett vezetőből harmincan dolgoztak a  legalább az egyik alábbi felelősségi körrel:

  • Külföldre költözés és ott teljesen új munkalehetőség keresése hosszabb időre, vagy akár végleges céllal. (5 fő, közülük végül is 2 fő tartotta fent ezt a döntését máig.)
  • Expatrióta pozíció másik országban, azaz egy cégen belül egy másik országbeli pozíció vállalása meghatározott időre (13 fő)
  • Regionális vezetői felelősség (13 fő)
  • Felelősségvállalás nemzetközi projektekben vagy munkacsoportokban rendszeres külföldi utazásokkal összekötve (9 fő)

A nemzetközi munkatapasztalataik Afrikát leszámítva az összes kontinenst felölelik. Vezetőink sikerességét, tehetségét jelzi, hogy a környező országbeli üzletek (Oroszország, Litvánia, Ukrajna, Szerbia stb.) megnyitásán és fejlesztésén túl, dolgozhattak a vállalati központokban (jellemzően Anglia, Belgium, Németország), illetve olyan távoli helyeken, leányvállalatoknál is mint Ausztrália, Kanada, Kína, Izrael, Thaiföld.


Ez még inkább férfivilág

Szembetűnő, hogy a mintabéli arányukhoz képest sokkal nagyobb a férfiak aránya a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezők között. A mintában szereplő 15 nő közül 9-nek, vagyis többségüknek nincsen nemzetközi vezetői tapasztalata. A férfiak kétharmadának viszont van. Még kevesebb a nők aránya a klasszikus expatrióta pozíciót betöltők között, azaz a női vezetők inkább regionális tapasztalattal rendelkeznek, vagy pedig karrierjük korai szakaszában nem tudatos karrierépítési céllal, hanem családi okok miatt éltek és dolgoztak külföldön, majd hazaköltözve más cégnél folytatták karrierjüket.

Az interjúkból nem derül ki egyértelműen ennek a férfi-női különbségnek az oka, de feltehető, hogy a magyarázat a családmodellekben is kereshető. Az expatrióta feladatokat ellátó férfiak párjai jellemzően nem építettek saját karriert, hanem a családanyai szerepükben támogatták férjük pályáját. Egy női vezető esetében a párjuk feltehetően nehezebben adta volna fel, vagy legalábbis kockáztatta volna saját párhuzamos karrierjét külföldre követve őt. Tehát tudatosan, vagy csak egyszerűen adottságaikhoz alkalmazkodva is kevésbé lehetettek a női vezetők nyitottak az expatrióta pozíciókkal kapcsolatban. És akkor még nem beszéltünk a fiatal női vezetőknél a gyerekvállalás és az expatrióta pozíció nehéz összeegyeztethetőségéről.


Elindulni a semmibe, elkezdeni egy új életet

Ez a fajta nemzetközi kaland elsősorban a fiatal évekre, a karrier kezdeti éveire jellemző. Kivételek azért mindig akadnak. Egy interjúalanyunk befutott felsővezetőként, első családjától is elválva követte új szerelmét egy másik országba, ahol aztán hosszú évek munkanélkülisége után alulról kezdte újraépíteni karrierjét, nehezített pályán:

„Elindult az a helyzet, amire senki nem vágyik 40 éves kora környékén: elkezdtem munkát keresni nulláról kezdve. Halmazati büntetésként külföldiként, nyelvet frissen elkezdve. Ez több évig tartott, és 458 sikertelen keresés eredményeképpen a 459. viszont rajt-cél győzelem lett. A gyerekem az látta, hogy apja saját választásából egy munkanélküli lett, aki amikor meglátogatja itt külföldön, azt mondja, hogy inkább gyalog és ne metróval menjünk a belvárosba, mert azért az 3 euró oda-vissza. Rám nézett, hogy apa, akkor kifizetem én. Ezek azért embert próbáló helyzetek.”

Az ilyen kalandba belevágók nagy többsége azonban közvetlenül az egyetemi, főiskolai évek után, a nők jellemzően párjukat, a férfiak pedig valamilyen jó munkalehetőséget keresve indultak el akár közeli országokba, akár egy teljesen másik kontinensre.

„Ebből a világból nekem az volt a kiút, hogy én azért fogok tanulni és érettségizni, hogy Ausztráliában majd én is jól fogok élni, és majd ott jön a pénz és minden rendben lesz. Anyám nagy könyörgésére az érettségi után nem ültem fel azonnal repülőre. Adtam még pár évet és azt mondtam, hogy jó, akkor le fogok diplomázni. ... Miután mind a két diplomámat megszereztem, megvettem a repülőjegyet Ausztráliába. Gyorsan megházasodtam, mert azért egyedül nem akartam nekivágni a nagyvilágnak ... A letelepedési engedéllyel felkerültem az első járatra, amire felengedtek, és ott töltöttem a következő négy évet.”

Bár ezek a külföldi kalandozási kísérletek jellemzően sikeresek voltak, hamar munkát találtak, elindult az egzisztencia építés, ám vagy magánéleti problémák, vagy pedig a hazai ígéretes lehetőségek hazacsábították az ezzel az úttal kísérletező vezetők nagyobb részét. Egyetlen olyan interjúalanyunk van, aki gyakorlatilag karrierjének első lépésétől fogva külföldön építette fel vezetői, majd pedig vállalkozói karrierjét.

Expatrióták

Ezt a fajta nemzetközi tapasztalatot jellemzően az up-or-out munkaerőáramlást támogató cégeknél lehetett megszerezni, az FMCG szektorban, vagy a nagy nemzetközi tanácsadó cégeknél. Ezeknél a cégeknél a magasabb szintű pozíciók előfeltétele a több funkcionális/üzleti területen, illetve más országokban, kultúrákban szerzett tapasztalat, így egy idő múlva szinte kikerülhetetlen lépésről van szó. (A legszélesebb körű expatrióta tapasztalatokkal rendelkező vezető 4 eltérő földrajzi régióban is dolgozott.) Ezek a megbízások szinte minden esetben egyben karrier előrelépést is jelentettek számukra, nagyobb országba, nagyobb szakmai felelősséget kapva. Mégis mára három kivétellel az összes vezető visszatért, és már itthon dolgozik. A személyes tapasztalatokról, előnyökről és kockázatokról a következő posztban írok. Itt csak arra a környezeti változásra utalok, hogy mintha a cégek gyakorlata is átalakulóban lenne: úgy látom, kevesebb expatrióta pozíció kerül meghirdetésre, feltehetően költségtakarékossági okokból is.


Régiósok, utazók

Az expatrióta pozíciók domináns szerepét a nemzetközi karrierépítésben a regionális pozíciók és a nemzetközi projektekben, együttműködésekben való részvétel vette át. Többen regionális, vagy anyavállalati pozíciókban folytatták karrierjüket, ahol több országért, vagy tágabb körű üzlet- és szervezetfejlesztési akciókért lettek felelősek. Sok esetben azonban egyfajta lokális, vagy virtuális nemzetköziségről van szó. Ezek a vezető ugyanis nem költöznek el egy másik országba, hanem itthonról, akár ugyanabból az irodaépületből látják el nemzetközi feladataikat, mint korábbi lokális munkakörüket. Ez magyarázza ezen megoldások nagyobb költséghatékonyságát az expatrióta pozíciók helyett.

„Én külföldön építek karriert, csak Magyarországon lakom….és innen repülök”
„Kedden, szerdán, csütörtökön valamerre elindulok a tíz országban”

Az expatrióta pozícióhoz képest sokkal magasabb az ilyen jellegű felelősségi körben megmaradók aránya: regionális pozíciót jelenleg is heten töltenek be, azaz itt kb. 50%-os a megmaradási arány. Ráadásul kb. még ugyanennyi azok száma, akik munkaköre rendszeres külföldi utazásokkal, projektmunkával jár jelenleg. Vagyis ez a felállás bizonyult a hosszabb távon is fenntartható karrierlépésnek, illetve ez a megoldás tekinthető a manapság a jellemzőbb karrierút építési gyakorlatnak a multi cégek esetében. Persze dilemmák ennek kapcsán is bőven felmerülnek, melyekben majd jövő héten merülünk el.


Összegzés: nyugatról keletre?

A széleskörű és sokszínű nemzetközi tapasztalat ellenére elmondható, hogy nagyon kevesen futottak, futnak be ebből a generációból igazán globális karriert, rugaszkodtak el végleg a hazai munkaerőpiacról. Túlnyomó többségüknél a környező régióig terjed a hatáskörük, illetve megindult egy visszaáramlás a hazai munkaerőpiacra. Két interjúalanyról mondható el, hogy e multinacionális cégvilágban valóban a globális szintű felsővezetés közelébe jutott. Talán azzal is magyarázható ez a jelenség, hogy ez a generáció még nem egy nyitott világrendbe szocializálódott bele, hanem inkább a gyerekkorban „megkívánt” mitikus világban már felnőtt fejjel próbált szerencsét. Lehet élvezni ezt a világot, lehet kalandozni, a gyökerek azonban nálunk még stabilan beágyazódtak az anyaföldbe és visszahúznak... Turistáskodunk, stoppolunk a globális munkaerőpiacon, ugyanúgy mint kamaszkorunkban a Benelux autópályákon.

Azt gondolom, ez már másként lesz a fiatalabb korosztályoknál, ők már ebbe a globális világba szocializálódnak, és kevésbé erősek lesznek a visszahúzó gyökereik. Ezért a szülők is nem keveset tesznek: szinte mindegyik gyereket nevelő felsővezetőnk alapvető szülői küldetésének tekinti, hogy képes legyen gyerekét abban támogatni, hogy nyugat-európai, amerikai egyetemen tanulhasson.

Érdekes új minta viszont, hogy az utóbbi időben több interjúalanynak is az ázsiai régió nyitott karrier lehetőséget akár expatriótaként, akár regionális felelősséggel. Az interjúk során is megjelentek az utalások Ázsia nagyobb perspektívájára.

„Európa az én fejemben, ha nem is halott, de próbálom elképzelni, hogy ha 70 év múlva visszanéz a dédunokám, mire mondja azt, hogy tudott valamit az öreg. Tekintve, hogy nincs sok millióm, hogy földet vegyek Finnországban, hogy majd ott mediterrán strandok lesznek addigra, ezért maradt a Távol-Kelet. Az a vitalitás, ami sehol nincs meg Európában. Repülj csak Isztambulig és látod az utcán, hogy egész más. És ezt szeretném egyrészt megtapasztalni, másrészt a gyerekeimmel is megtapasztaltatni.”

Lehet, hogy gyerekeiknek már a KELET lesz a mítosz?

Jövő héten: a nemzetközi tapasztalatok összefüggése a karriersikerrel, örömek és problémák a nemzetközi munkavégzés során.



Szeretnéd megosztani a véleményedet a témával kapcsolatban?
Írj a témával kapcsolatos nyílt LinkedIn csoportomba, vagy üzenj közvetlenül nekem!
Kapcsolódó cikkek
Olvass bele a hasonló témakörben íródott további bejegyzéseimbe!
Aranykalitkából az életpályaközép válságba?
Aranykalitkából az életpályaközép válságba?

Hová jutott a rendszerváltozás után induló, szerencsés vezetői generáció? Szubjektív hangulatú kutatási beszámoló karriersorsokról, magánéleti dilemmákról, életpályaközép válságban elfáradó és megújuló vezetőkről a most induló blogban.

A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején
A dicső múlt – szörfölés a hullámok tetején

Rövid visszatekintés arra, hogy 10 éve hol tartottak felsővezetői kutatásunk alanyai. Befutottak, teljesítették a társadalmi elvárások szerinti sikerkritériumokat, ám belül a legtöbben küzdöttek az alkotásélmény hiányával. Ahogy a visszajelző workshopon többen megjegyezték: „Irigylem az asztalosokat...”

Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?
Hálátlan poszt: Mi is ez a kutatás?

A kutatási blog legnagyobb csapdája a módszertan. Gondolom keveseknek csillog a szeme e szó hallatán, indul a mutatóujj a klikk felé, tovább innen! Ígérem, gyors leszek, és nem fog fájni, csak a lényeg: kikről és mi alapján mesélek majd erről szerencsés generációról?

Veszélyeztetett életkor
Veszélyeztetett életkor

A kutatás indulásakor 10 éve a „Fiatal Felső Vezetők” címet adtuk a programnak. Az idő múlása azóta új életkorszakot nyitott meg a vizsgált generációnak, most 40 és 50 éves koruk között járnak, vagyis térdig gázolnak az életpályaközép korszakban. Vajon mennyiben más életérzés 40-esnek lenni a 30-as életkorhoz képest? És mit gondolnak arról, miként hat ez a karrierpotenciáljukra?

A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság
A legnagyobb pofon: a gazdasági világválság

A karriersikereken szörfölő generáció számára a leghatalmasabb, megkerülhetetlenül eléjük tornyosuló sziklát a 2008-tól induló és a 2009-2011-es években tetőző gazdasági válság jelentette.

A legjobb dolog
A legjobb dolog

A megkérdezett felsővezetők csak nagyon kevés dologban értettek egyet az interjúk során. Volt azonban egy olyan téma, ami legtöbbjükből lelkesedést váltott ki, mi több ezt a vágyat az elmúlt 10 viharos időszaka sem kezdte ki: a legtöbben vallják, hogy a legjobb dolog a világon, ha valami sajátot csinálhatunk.

Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma
Menni vagy maradni? – A nagy karrierstratégiai dilemma

Mi a jobb karrierstratégia? Kitartani egy nevelőcégnél vagy kihasználni a munkaerőpiac felhajtó erejét és a cégek között lépegetve megmászni a vezetői hierarchiát?

Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?
Nagy pálya, nagy foci, nagy pénz?

Még mindig a nemzetközi karrierlépéseknél tartunk. Kiderül, hogy érdemes belevágni, persze jó ha tisztában vagyunk a kockázatokkal és mellékhatásokkal is!

A nagy fröccsenés
A nagy fröccsenés

A következő két hét posztjaiban azt mutatom be, hogy milyen irányokat vett a megkérdezett 49 vezető karrierútja az elmúlt 10 évben. A blogban vizsgált hazai X generációs felső vezetői csapat karrierjének első felét a http://odkutato.hu/blog/dicso-mult-szorfoles-hullamok-tetejen képpel írtam le. Karrierjük második felében ez a sikerhullám bizony nekicsapódott jó pár váratlanul felbukkanó sziklának. A csapat pedig szerteszét fröccsent, karrierjük sokféle irányt vett.

Na, ezt nem gondoltam volna...

Ezen a héten a – a nagy fröccsenés nyomán - rögösebb utakra kerülő vezetői karriereket elemzem. Mi áll a stagnáló, le vagy kifelé vezető utak hátterében, különös tekintettel a munkanélküliség kérdésére?

Belső utakon: Megújulunk?
Belső utakon: Megújulunk?

Átstartolás: a karriermenedzsment kérdésektől a személyes fejlődés kérdései felé fordulok a következő posztokban.

​Bíborban születettek
​Bíborban születettek

Ezen a héten arról a vezetői csoportról lesz szó, akik számára az élet mintha – még? – nem tette volna fel a megújulás kérdését. Továbbra is a sikerek hullámain szörfölnek. A legtöbbük esetében az elmúlt 10 év komolyabb munkahelyi, magánéleti és egészségügyi válságok és frusztrációk nélkül telt el. Mi tette ezt lehetővé, és miként élik meg a sikereket?

Kompromisszumok navigátorai
Kompromisszumok navigátorai

A csoport tagjai miközben sok szempontból sikeresek, velük beszélgetve mégis az derül ki, hogy mindennapjaikban kevés szenvedélyt, örömet, tanulásélményt élnek meg. Legmeghatározóbb jellemzőjük, hogy elsősorban a munkaéletben, de sokan a magánéletükben is alacsony energiaszinten működnek, egyfajta futószalagszerű, túlélő üzemmódban. A boldogságkérdésekre a legalacsonyabb átlagú válaszokat adták, kiugróan a következőnél: „Utólag visszatekintve nem változtatnék semmin sem.” kérdésre adott nagyon alacsony egyetértésük jelzi, hogy valahová máshová jutottak el, mint szerették volna.

Tűzben újjászületők
Tűzben újjászületők

Ők azok, akik nem tudták elkerülni a „nagy pofont”, akár munkájuk, akár családi életük, vagy egészségük kapcsán, sőt a legtöbb esetben ezek valamilyen kombinációjában. Válsághelyzetbe kerültek, ami egyértelműen jelezte, hogy nem lehet ugyanúgy tovább folytatni az életüket. Elbizonytalanodtak, szétestek, megjárták a poklot, aztán pedig elindultak egy változási úton. Változtattak személyes értékrendjükön és életmódjukon, de akár karriercéljaikban, kapcsolataikban, családi szerepvállalásukban és spirituális irányultságukban is. Az ő történetük következik két részletben.

Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás
Tűzben újjászületők 2. – Az újraindulás

Egy váratlan csapás vagy egy hosszabb idő alatt begyorsuló lehúzó spirál hatására bekövetkező zuhanás után állnak talpra, és rakják össze újra céljaikat, értékeiket. Ma a megújulás rögös útjáról.

Minden sikeres nő mögött áll egy...?
Minden sikeres nő mögött áll egy...?

Maximalizmus, bizonyítási vágy és folyamatos őrlődés, ezek voltak női narratívák kulcs szavai az előző kutatási körben, 30-40 év közötti életkorukban. Vajon hol tartanak most, az életpályaközép időszakban?

A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?
A női útról 2.: a maximalizmus elengedése?


Lehet egy felsővezető nő tökéletes anya? Mennyire sikerült elengedni a női vezetőknek az első kutatási kör idején rájuk olyannyira jellemző maximalizmust?

Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!
Férfi felsővezetők – Figyelem, kapcsolatpróba következik!

A férfi felsővezetőknek vajon tényleg könnyebb? Miként alakult a meredeken magasra ívelő karriert befutó férfiak karrierje és magánélete?

Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?
Férfi felsővezetők 2. – Miért nem szólt senki előre?

Megérkeztek a válások a férfi felsővezetőkhöz is, különösen a tradicionális párkapcsolatban élőkhöz. Mit tanultak mind ebből?

Forbes cikk a kutatásról

​Rövid cikk az online verzióban - https://forbes.hu/uzlet/nem-ilyen-orszagot-akart-a...és hosszabb interjúk a Forbes áprilisi számában. 


Vedd fel velem a kapcsolatot a közösségi oldalaimon keresztül is!